Oraknak tuno masodpercek, sajgo fajdalom a bal szemed alatt, szegyen es onutalat. A drog meg ott luktet benned, hallgatod, figyeled onmagad, mikozben rohansz. Lassan gyorsul minden gondolatod, majd gyorsan lassulnak le. Ejszaka van vagy mar hajnal? Nem tudod. Valahol Amszterdam kulvarosaban, ez biztos, de ez egy nagy varos… Futsz, menekulsz es kozben lathatatlan szeretnel lenni, tudod, hogy szarul nezel ki. Csak az egyik labadon van cipo, a masikat nem talaltad, ott volt a pillanat, hogy kiszabadulj, nem volt ido keresgelni, elrohantal. Nem tudod, hogy verzik a fejed, tompa vagy, nem erzed, nem latod. Az a rohadt fu, mindig ez van, ha szivsz. Sajog a vallad es az oldalad annyira faj, mintha egy darabja a testednek kiszakadt volna onnan. Szeretnel, de meg nem tudsz megallni, tudod, hogy nem jonnek utanad, amit akartak mar megkaptak, te mar csak egy zaftos tortenet vagy nekik, a nevedre sem fognak emlekezni, talan nem is tudtak, hisz mindvegig ugy hivtak, hogy ¨bitch¨. Hulye vagy, egy hulye picsa, mert az elejen meg elvezted is, pedg tudtad, hogy bajba kerulhetsz, de te nem alltal fel es setaltal el amikor megjelent a lengyel nagybogos a spanyol gitaros lakasan es vegul fube tekert hasist szivtatok. A kokain elott pedig nagyon jol tudtad, hogy ennek nem lesz jo vege, de te maradtal. Szanalmas vagy. Tenyleg ennyire kell neked egy, vagy ketto, ferfi erintese? Ilyen aron? Igen? Te beteg vagy. Emlekszel, amikor gyerekkent rohogcselve tanultuk es izgatottan mondtuk ki hangosan a csunya szavakat? Baszas, fasz, pina… Te nem tudtad, hogy mi a kulonbseg a kurva es a szajha kozott, aztan valaki elmgyarazta, hogy mindkettot meg lehet dugni, a kurvanak azonban van annyi esze, hogy penzert csinalja. Szoval szajha is vagy. Tudom, hogy maganyos vagy, tudom, hogy faj, de ha igy folytatod, valaki vegul nem csak jol megkefel, hanem jol el is vagja a torkod. bar tudom, hogy teged ez sem erdekel. Azt hiszed, hogy meg mindig futsz, mikozben most mar csak bicegve vonszolod magad. He, ne lepj le a jardarol!!! Auto! Keso. Nem ut el, de elesel es ugy maradsz, vegre pihenhetsz egy kicsit. Faradt vagy, nem tudsz felallni. Ahogy ot fekszel elforditod a fejed es vegignezed, ahogy az auto megall es egy magas, szoke ferfi kozeledik feled. Leterdel melled es gyengeden megerinti a karodat. Te felulsz, o mond valamit, nem erted, nem hallod, arra gondolsz, talan azt hiszi, hogy hajlektalan vagy, szakadt a ruhad es piszkos vagy, csak az egyik labadon van cipo, fel arcod feldagadva, lehet budos is vagy, nem tudod, azt sem, hogy a fejed meg mindig verzik. Hollandul beszel hozzad es a keze meg mindig ott van a karodon, ami egy kicsit idegesit.
– In English please. – mondod neki es o azonnal valt.
– A rendorsegnek dolgozom, felhivok valakit. El tudod mondani, hogy mi tortent veled?
– Igen… Nem… Nem! Nem akarok rendort! Te rendor vagy? Nem akarok rendort! En csak haza akarok menni. Hol vagyok? En nem tudom, hogy hol vagyok. – most eloszor nezel a szemebe es elsirod magad.
– Nem vagyok rendor, nyugodj meg, csak nekik dolgozom, hidd el nem vagyok rendor, de fel tudok hivni valakit, aki segithet.
– Akkor mi vagy?
– Figyelj, te most itt beszelgetni akarsz az ut kozepen ulve es megvarni, hogy valaki tenyleg idehiv egy rendort vagy megengeded, hogy segitsek?
– Segitesz? Hogyan? Nekem senki nem tud segiteni. – meg mindig bogsz, nem vagy teljesen magadnal.
– Allj fel, elviszlek innen. – segit felallni es te egy szo nelkul szallsz be az autojaba. Idegen, de neked mar ugyis mindegy, hagyod magad, hogy elvigyen. Epp itt volt az ideje, egyre tobben alltak meg az utcan megbamulni teged. Kattan a kozponti zar, ahogy elindul az auto, valami kattan benned is, lehet mar megint vagy meg mindig bajban vagy…
– Biztosan meg van ra az okod, hogy miert nem akartad, hogy felhivjak valakit, aki segithet. Nem kell elmondanod azt sem, hogy mi tortent veled, de azt tudnom kene, hogy hova vigyelek.
– Haga. – piiip, piiip, piiip, be kene kapcsolnod a biztonsagi ovet, tudod es az auto is emlkeztet ra ezzel a hulye pittyogassal, de te nem.
– Pont utba esik. – nevet es a kovetkezo piros lampanal odahajol hozzad es bekapcsolja a biztonsagi ovedet, te nem mozdulsz, csak amikor az arca kozel kerul a tiedhez, fele fordulsz, akar meg is csokolhatnad, o egy pillanatra megall. Provokalod, melyen a szemebe nezel es mosolyogsz, ami egyebkent faj majd kibamulsz az ablakon.
– Utalom ezt a hulye pittyogast, bocs. – tovabbra sem nezel ra, de remeled, hogy legalabb egy kicsit zavarban van. Ragyujt, megkinal, te elfogadod, nem beszeltek, csak cigiztek, te remego kezzel.
Kevesebb, mint egy oraval kesobb az auto megall a haz elott, ahol egy szobat berelsz. Nem koszonod meg, hogy hazahozott, nem mondasz semmit, csak fajdalmasan lassan kiszallsz a kocsibol.
– Figyelj, itt a kartyam, nem is tudom… Hivj, ha beszelni szeretnel, barmikor… es nezesd meg magad egy orvossal.
– Ahha, ok, persze… – az egyik pillanatban meg kezedben tartod a kartyat, amire ra sem nezel, meg a nevet sem tudod ennek az embernek, aztan osszegyurod es egy kifejezetten jol celzott mozdulattal a hatso ulesen levo gyerekulesbe dobod.
– Barmikor, he? – elneveted magad es becsapod a kocsi ajtajat, elfordulsz, a taskadban matatsz, keresed a kulcsod, nem latod, csak hallod, ahogy az auto elhajt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: